DIY

Karkötő biztostűkből

Na, ez nagy fa volt a fejszémnek, de első próbálkozásra nem is sikerült olyan rosszra. Ezt is terveztem már elkészíteni de muszáj volt összeraknom azt a 42 oldalas (csak 10-es betűmérettel) tananyagot, ami a szóbelire kell (hurrá, csak egy kicsivel több, mint az államvizsga anyaga!). Erről is rengeteg információt lehet találni a neten, a mai világban bárki nekieshet egy ilyen projektnek, csak be kell szerezni az alapanyagokat.

Tehát ami egy ilyen karkötőhöz kell:

- biztostűk (nem számoltam, nekem mennyi kellett, de jó, ha sok van belőlük, és a méretük is ugyanolyan legyen)

- (kása)gyöngyök: igazából lényegtelen, milyenek a gyöngyök, a lényeg az, hogy fel lehessen fűzni őket a biztostűre. Lehet színkombinálni is, szóval sok a lehetőség.

- egy mini tál (bármi, amiből kényelmesen ki lehet halászni a gyöngyöket, hogy ne szóródjanak szét - én egy mécsestartót találtam hirtelen, de nem ez a legjobb megoldás)

- gumis damil: fontos, hogy olyan méretűt válasszunk, ami könnyen átfér a biztostű mindkét felén a lyukakon; két egyforma hosszúságú kell majd: ajánlatos a csuklóméretnél jóval hosszabbat vágni (pl. kétszer át lehet tekerni a csuklón)

- olló: hogy el tudjuk vágni a gumis damilt (mi másért?)

- ragasztó (én pillanatragasztót használtam)

- újságpapír: (például a napilap autó-motor szekciója) mint munkaasztal, hogy ne ragasztózzunk össze semmit

És akkor lehet kezdeni a bulit: fűzögetni a gyöngyöket a biztostűkre, majd rögzíteni ragasztóval a tű hegyét. Ez extrémfontos, mivel nem lenne kellemes, ha egy vagy két biztostű szétnyílna a csuklón...

Először próbáltam a tűk végeit beragasztózni, és úgy visszazárni, de nem ért semmit, így külön nyomtam ragasztót a visszazárt tűbe, mivel a pillanatragasztó hegye pont belefért.

Előre nem lehet kiszámolni, mennyi gyöngyös biztostű kell majd, ezért én felváltva fűztem a gyöngyöket a tűkre, majd a tűket a damilra. A két damilt úgy rögzítettem, hogy rájuk tettem a tálkát - valami viszonylag nehéz kell a rögzítéshez. Fűztem egy gyöngymentes tűt (amit fordítva fűztem föl, mint a gyöngyösöket), majd egy gyöngyöset, megint gyöngymenteset stb. (lásd a következő képen).

Ha elég hosszúra sikerált, akkor jön a könnyebbik része: négy damilvég van, két csomót kell csinálni - egyáltalán nem bonyolult. Én a csomóra is teszek ragasztót, mivel a damil nagyon könnyen kicsomózódik meg csúszós is: miután tettem a ragasztóból, kötök mégegy csomót, és hagyom száradni, de mivel pillanatragasztót használtam, így nem kell egy egész éjszakán át hagyni száradni. És hát ilyen lett:

Ennyi tellett tőlem, mivel sötétkékes-feketés-metálos gyöngyöket vettem, azok jobban mutatnának fekete biztostűkön, de olyan színben nem igazán találtam biztostűt (meg ebből a klasszikus méretűből rengeteg van itthon egyébként is).

Körömlakk-keverés (Frankenpolish)

Szóval van ez a frankenpolish jelenség, nyilván már évek óta, ami lényegében annyit jelent, hogy körömlakkok keverésével (olyan, mint a temperával történő színkeverés, csak macerásabb - legalábbis nekem az volt mindenféle hiperszuper eszköz nélkül) új árnyalatokat készítünk, amiket valószínűleg nem lehet kapni, mert hát az arányokat egyénileg döntjük el.

(Inglisül definíció)

Írtam, hogy meg szeretném lepni magam egy menta színű lakkal (merthogy kitanultam meg kiírtam a belem ebben a félévben, és 450 forintos lakk az ösztöndíjamból simán belefér a büdzsébe), de aztán nézegettem róluk mintákat, és valahogy a kettő közül egyik se olyan, amire úgy azt mondtam volna, hogy "na ez kell!" Aztán rábukkantam, hogy nemcsak a magyar leányok, hanem millió külföldi blogger is már úgy keveri a saját lakkjait. És hát gondoltam egy nagyot, hogy ha ennyi embernek megy, nekem miért ne menne? 

És hát sikerült, bár elég lassan mosódik össze a két szín, de erre már azt mondtam, hogy "na hát pont ez kell!" Amit viszont kapásból leszögeztem magamnak, hogy ilyet legközelebb csak nyáron csinálok kinn a teraszon, mert a mini fürdőszobában kábulatba ejtő szag terjeng.

Lényeg a lényeg: a spórolás. Már így is rengeteg lakkom van, amit nem használok (mint például a fehér meg a zöld, amiket a színkeveréshez használtam, a fehér meg is szűnt létezni, mert a maradékához öntöttem zöldet, szóval kétféle új lakkom is lett), és nem is használnék el a büdös életben sose, így ez a frankenpolishing kapóra jött. Így legalább nem vettem meg fölöslegesen egy olyan lakkot, ami bár tetszik, de mégse ilyen lovat akarok, hanem megcsináltam saját kezűleg (saját kezűen?), és megszabadultam a fehértől, amit kb. kétszer használtam, mióta megvettem. 

Ezt a fehér lakkot használtam (68 perfectly true árnyalat), ami sajnos már nem kapható, mert a teljes multi dimension részleget offolta az essence. 
(forrás/source)

Ez az 10 in the jungle árnyalat, szintén nem kapható már. It is no 10 in the jungle. (forrás/source)

A folyamat egyszerű volt:

1) Kiselejteztem egy beszáradt lakkot: volt egy üres körömlakklemosós üvegem, abba fejjel lefelé beletettem a lakkot, hagytam kifolydogálni, majd acetonos körömlakklemosót öntöttem az üvegbe, visszacsavartam a kupakját, és csapattam a mixerkedést, mint Tom Cruise a Koktélban (mindez a tükör előtt eléggé vicces, plusz az aceton szaga eléggé "megviselt" :D ).  

2) Aztán még hagytam pár percig nyugton az üveget, majd kiöntöttem belőle a lemosót, aztán kitettem a nyitott ablakba, hogy egy kicsit szellőzzön és elillanjon a lemosó. Úgy kb. 40 perc múlva összegyűlt a maradék lemosó az üveg alján, azt fülpucolóval kitöröltem, és aztán jöhetett a kínszenvedés.

3) Átöntöttem a tiszta üvegbe a fehér lakk nagy részét, majd fokozatosan adagoltam hozzá a zöldet, mixerkedtem, megint egy kis zöld stb. Aztán amikor már megfelelő volt a szín, rázogattam még ezerrel, hogy jobban elkeveredjen a két szín (megfelelő felszerelés hiányában valódi bármixeres mozdulatokat sajátíthatunk el). Az öntögetést/színkeverést egy Sparos szórólapon csináltam a mosógép tetején, hogy elkerüljem a "baleseteket" (mert hogy néha félrementek a dolgok, reszketős típus vagyok, így ismerem a saját korlátaimat).

Ez volt a do-it-yourself (DIY) projektem, a lakk másnapra tökéletesen használható lett. Képeket csak a lakkról csináltam, élesben még nem használtam.

árnyékban

természetes fényben 

(látszik, hogy nem lett tele a 8 ml-es üveg)

vakuval 

(még a ragasztót le kellene mosni az üvegről, de ez már csak részletkérdés :D )

Potpuris pohárdísz

Magáról a pohárról nem csináltam képet, egy jó régi darab, szép formája van, ha folyadékban mérem, akkor talán körül-belül "1 literes." Ez a zöld gyertya volt eredetileg benne:

ám ennek viszont nincs illata.

 Szóval őt kiselejteztem (majd neki is lesz valami helye később, de most a narancs-sárga-piros-barna árnyalatok jobban passzolnak a szobámba. Meg ami pici gyöngyszerű kavicsokat lehet az alján látni, azok is eredetileg a pohárban voltak (bár gyakorlatilag ez akkor egy gyertyatartó volt, de most már csak pohár lesz...)

Háromféle potpurit használtam. Az első kettőt Pécsen vettem az Eszterlánc hobbyboltban (Jókai utcában székelnek, de már csak 4 vagy 5 zacskó potpurijuk volt, hamarabb kellett volna mennem... Egyébként meg 100 grammos csomagok, darabjuk 740 forint.)

Hát, nem tudom, milyen a salsa illata, erre azt mondanám, hogy olyan trópusi illatú.

Ez barackos-mangós, jól passzol a felsőhöz.

Ez meg egy ezeréves keverék, még mindig van egy kis illata, de inkább semmi. Ez került alulra.

A másik kettőt rétegekben szórtam bele, de végülis biztosan összekeveredett egy picit, és hát így lett a Chocapic az illatozó pohár:

Itt még régi gyertyákat tettem bele (az elején), de közben rájöttem, hogy van ugyanebből a fajtából (még a Tescoban vettem kb 4 évvel ezelőtt) tartalék, és most már használatlan gyertyák kerültek a pohár tetejébe (amik szintén illatosak, emlékeim szerint áfonyás, vagy valami hasonló bogyós gyümölcsös illatúak).

 Itt pedig már a helyén áll és illatozik nekem becsületesen.